2012. május 1., kedd

20:17 | Fontos | yks | 0 komment | ajánl

többször motoszkált már bennem, hogy a társadalom (társaság, szervezet, munkahely) is energia központú. Vannak a leadók, akik pörögnek szerveznek vidámítanak ezerrel és vannak, akik körülöttük keringenek, aztán viszik tovább az energiát. Kicsit csatlakozik csak, hogy van konzerv energia források. Könyvek, zenék stb. Illetve van ahogyan ki lehet csikarni, hogy leadó állapotba kerüljünk -> flow.
Mindig kell egy központ egy energia forrás. Talán e miatt a "kell" miatt nem zavarjuk el a zsarnokokat sem.

ps.: Nem tudom, hogy ezek az energia központok honnan nyerik az energiát, de valószínű, hogy pont a figyelemből.

0:13 | yks | 0 komment | ajánl

volt egy idő, egy rövid, de valóságos hónap, amikor úgy éreztem, reggel és esete is, hogy amit csinálok az pont az amit kell csinálnom. Nagyon jó volt. Volt energiám és nem voltak kételyeim. Többet tettem és jobb kedvűen mint általában.
Most?
Most megint a szokásos nyüglődés, hogy nehezen mozdulok meg, az álmaim amik ha vannak szőnyeg alatt, inkább falakat mint lehetőségeket érzek.
Semmi nem változott. Csak valami bennem. Szivesebben lennék pedig megint a másik én.

Toporgás, feszültség.

2012. április 19., csütörtök

13:14 | Fontos | yks | 0 komment | ajánl

elmerengtem, hogy mihez is kellene (sok) pénz, mert persze én is szeretem elverni az éppen aktuális lotto nyereményt. Miután felsoroltam egy csomó, dolgot arra kellett rájönöm, hogy a pénz ezekben az esetekben leginkább arra kell(ene), hogy csökkentsek egyfajta kockázatot, amivel az a tevékenység egyébként jár. Mert ha pénzed van, akkor többet tudsz kockáztatni.
aztán azon is elgondolkoztam, hogy milyen kockázatok is vannak ezekben a dolgokban és milyenek nincsenek.
Aztán azon is, hogy amik nincsenek benne, azok vajon olyanok e, amiket jó lenne csökkenteni, és van e még esély arra, hogy átugrom ezeken a dolgokon.

mondok egy példát. Kiprobálnám a teljes életciklusú állattenyészést. Tehát a magtól - értsd az állat táplálékának megtermelésétől - a bélszínig. Ennek van némi kockázata, pl egyáltalán nem értek hozzá, és az induló tőke, meg az idő, amíg végbemegy mind költség, ezt jól le lehet fedni pénzzel.

Mondjuk mire nem gondoltam: világkörüli út - itt úgy látszik vannak olyan kockázatok, amik nem férnek bele az anyagi kompenzálásba. Vajh ezek mik, és hogyan lehetne őket megnyugtatóan kompenzálni?

A példák csak példák.

2012. március 24., szombat

22:04 | yks | 0 komment | ajánl

majdnem egész nap szomorú voltam, egy álom miatt.

"azt álmodtam, hogy apát a falhoz kötözik gonoszok". mondta Vendég. Rémálma volt felsírt, de csak kés reggel merte elmondani, hogy mit álmodott.

Igen küzdök mint lúd a jégen.
nem hittem volna, hogy ez pont egy ötéves tudatalattijában csapódik le
felelőség

21:59 | yks | 0 komment | ajánl

a magány néha csak a türelmetlenségből születik, hogy nem akarod, tudod már kivárni, hogy figyeljenek rád. aztán magadra maradsz mint annyiszor érdektelenül, végezd magad kedvteléseid.
Rutin, begyakorlott sorrend.

ps.:hazudnék ha azt mondanám én figyelmes vagyok.

2012. január 27., péntek

10:22 | álom | yks | 0 komment | ajánl

barlang, vagy legalábbis luk szerűség, a szélén állok a sötét felé. a hátam belefeszül a rugalmas kijáratba. sötét van, fedett embermagasságú csúszda szerű. Csúszás van, feltartott kézzel, aztán nincs. mintha beleragadtam volna. Egyszercsak, megnyílik felettem a fal kiesek. Nem is én hanem egy rongybaba, ez a cucc am eddig tartott, ejőernyőként funkcionál, libegek lefelé.
Leérek napszítta nem poros mező. jobbra zöld, balra kaszált búza. ismerős már megint nem igazán tudok sem balra sem jobbra nézni. De jobbra biztos nem. kamera meglódul.
Látom a hátam ( a rongybaba hátát - egyébként jó dolgo rongybabának lenni, puha védett esetlen), aztán körbejár és emelkedik a kamera. közben jobban látom, hogy mi van/volt körülöttem. az amit leírtam.
Feketeség. Egy kicsi egér embrió vagyok, alattam űr, a hátam beleágyazódik egy rugalmas anyagba. Nem vizes, de síkos.
most is meghasad elöttem a fal, fény lesz, és már egy nagy barna patkány (mint a lecsóban a főszereplő) vagyok a hátamon egy tojáshéj/placenta darab tart. repülök a felkhők felett. fehér habos felhők, játékosak, alattuk (felettük?) kibukkan az ég kékje.
lassan kiszakadok a tojásból és belebukom a felhőkbe, ez nem zuhanás, hanem úszás - bukfencezés. Remek érzés, egyszercsak egy víz tetején bukkank ki. Mintha eddig a víz alatt lettem volna.
Delfin vagyok. Ugrálás, úszás, bohóckodás - elég sokáig. Fel a levegőbe hatalmas szaltók , le a mélybe, halakat bekapni. De nincsen másik delfin. Csak én, nincsenek orkák sem. egyszer csak megint észreveszem, hogy megint csak fel le tudok mozogni, de jobbra, balra nem.
bezártság.
jobbra tőlem egy kardhal úszik, átmegyek belé.
Egy tok hal lettem. Úszok jobbra lefele. egy fehér pontot akarok megközelíteni, de nagyon nagy az áramlás, mintha egy folyóban úsznék felfelé. Moszatok lebegő anyagok csapódnak nekem, de a tok hal nagyon erős fel(le)küzdi magát. Kibukkan a felszínen.
Lazacként tovább a zúgókon. Halálos fárasztó meló.
Ha most bármi is vagyok, akkor leginkább a lazac ívás utáni fáradt, felpüffedt teteme, amit kivet a víz. Még medvék sincsenek. De szép az erdő.
A tokhal visszaindul a tengerbe, belefúrja magát az iszapos vízbe, és megy le egyre mélyebbre. Nagy és erős.

2011. augusztus 19., péntek

18:29 | yks | 541 komment | ajánl

Mennyire brutális, hogy már ilyenkor is sötét van este kilenckor.
Igazából már tél van.

2011. július 28., csütörtök

9:20 | Fontos | yks | 0 komment | ajánl

és tényleg

Ottlik: Buda

"Éva soha nem panaszkodott nekünk, se másnak. Nagyon elege lehetett az egészből, ha így kiborult. Elmondtam Medve Gábor nagy találmányát nekik:
“Tudod, hogy lehet biztosan ártalmatlanná tenni a ronda ellenségedet? Ha megszereted!”
Júlia nem méltányolta. “Ha megsajnálod? Kis nyomorult írnok, nincs más öröme az életben, mint hatalmaskodni veled? Szép, szép, de ezzel lefegyverezted?”
Éva a fejét rázta - nem, nem -, s “Hogy mondtad, Bébé?” - megismételtette velem: - “Hogyan lehet biztosan ártalmatlanná tenni a veszélyes ellenségedet? Ha megszereted.”
“Ez más!” - mondta anyám Júliának. Látszott, hogy ő jobban megértette. Mulattatta, megjegyezte. Nevetett, szinte mint aki tapasztalatból jól ismeri Medve igazát: a tengersok adásvételi irományt, szerződést, illeték-, adókiszabást, telekkönyvi kivonatot, a lélekölő papírhalmazt azzal tudta ártalmatlanná tenni, hogy igenis megszerette végül az egészet."

2011. július 27., szerda

17:56 | yks | 0 komment | ajánl

egy ideális világban jedi lovag lennék. Mondjuk az öregedő Obi-Wan, vagy a sötétséget megjárt Vader nagyúr.

2011. július 3., vasárnap

23:13 | yks | 0 komment | ajánl

Remek hosszú hétvége nagyjából ismeretlenekkel, a nem túl barátságos Balaton parton. Mégis lehetett csónakázni én még surfözni is kimentem, Vendéggel horgásztunk (!), és fogtunk is snecit. És volt trambulin ugrálni a végén Kistücsök és nagyjából ennyi. Mindez valahogy nagyon jó volt.

2011. június 29., szerda

17:29 | yks | 0 komment | ajánl

Néha rajtakapom magamat furcsa alig értelmezhető érzéseken. Aztán egy kicsit jobban odafigyelek és olyan dolgokat látok, amiket addig nem igen.
Kiderül például, hogy mennyire nagyon konrolálom magamat. Pedig nem érzem magamat agyonkontroláltnak, de ha azt nézem, hogy mennyire tudok mondjuk "megőrülni", hogy mennyire engedem ezt magamnak, vagy akár a vágyakozást nem annyira elérhető dolgok után, akkor azért kapok egy kis visszajelzést a kontrolról. nem alszom vigyázban, de itt valami nagyon mélyen be van szántva, sóval behintve.

Feltehetően nem jó ez nekem.

2011. április 6., szerda

22:10 | yks | 0 komment | ajánl

Nem is tudom, néha rám jön a leltározhatnék, számba veszem, hogy Ajándék mekkora, meg Vendég és persze Kósza vagy más néven Pókocska. Nagyok már nagyon.
Ajándék lassan röpkorban van, Vendég baba arca mögött fel-fel sejlik a nagy gyerek, rengeteg mosollyal és kacagással, Pókocska meg kápráztat azzal az ismeretlen világgal, amit ő hozott.
Fantasztikus, hogy ennyire közelről lehetek tanúja ennyi felnövésnek.

2011. március 28., hétfő

17:45 | yks | 0 komment | ajánl

nagyon egyedül állsz, nagyon egyedül,
van amit csinálsz, de mégis valahogy, iránytalan az egész. Nem az rajzolódik ki aki vagy. Nem az akivé válnod kellene. bár legalább vállalható. Nincsen minta, amit követhetnél és igazából a menekülésen kívül nincs is ötleted. és aztán sokáig nagyon sokáig marad ez a minta nélküliség, ez a vergődés, mert már magadat akadályozod a rengeteg megállással. Jó lenne valamihez visszanyúlni, valamihez ami nem éget, ami nem nyílt seb, valami éphez. újra és újra kezdeni. mindennap. és ha még mindennap lenne lehetőség. De nem, lehetőségek ennél sokkal ritkábbak.

2011. március 9., szerda

21:33 | yks | 0 komment | ajánl

a halál mindig unalmasnak tűnt. az élet, az élet na az sem tűnt sokkal izgalmasabbnak, de legalább nem kellett érte sokat tenni. ezért aztán a két unalmas dolog közül nem volt nehéz azt választani, amihez nem kellett nagyon változtatni a dolgokon. Mert nem a változatosság hanem az állandóság gyönyörködtet.

2011. március 1., kedd

23:53 | könyvfilmzene | yks | 1 komment | ajánl

Avatar: valószínű, ha 3D-ben látom, akkor nem fanyalognék, mert azt mondanám ez valóban technikai bravur. Így azonban csak maradnak a dramaturgiai és egyéb történet beli bakik. Remélem nem lesz második rész.

2011. február 23., szerda

23:56 | álom | yks | 0 komment | ajánl

Megint sziklafal. Gyakorlatilag mászhatatlan lerobbantott, függőleges szürke fal. mögöttem erdő, bár lombos meglehetősen sötét. Süt a nap, nyár van, délelőtt. Balra, hátam mögé látok, jobbra nem (nahát). Talpam alatt fekete föld, azon vöröses korhadék levél. jobbról hátulról kicsit felülről apró madarak csettegése hallatszik. Tudom, hogy nem tudom megmászni és nem is nagyon akarom. Váltás. Én vagyok a sziklafal, van "élő" egészséges részem és van bal kéz felé egy lerobbantott. Előttem állok. Fiatal gimnazista korú. Sirnivalón egyedül van. Téblábol, nem nagyon lehet segíteni rajtam. Mint szikla nem látok felfelé csak jobbra, balra, előre. most a balsó lerobbantott rész vagyok. Hideg, szomorú sérült, fájó. Kis melegséget kapok még az egészséges sziklától. Magamra nézek. Tudom (a szikla), hogy meg tudnám (a fiú) mászni. De nem is csonkot, hanem az eredetit. Ott van a hiányzó rész. Ki tudom tölteni a hiányzó részt. A hiányzó rész vagyok. de az nem gyógyítja meg a lerobbantott falat, viszont kapcsolódik az élő fallal. Ezen el tudna menni, aki akar. De felesleges, mert a vége ennek is olyan meredek szakadék, nincs arra út. Újra magamra nézek. Már idősebb vagyok. besötétült későbbre jár. hűvösödik is. el kell indulni. a szikla tetején megy az út, de ott emberek lesznek, mérhető, összehasonlítható leszek, látható, amit alapvetően nem akarok. visszamegyek egy kicsit balfelé. elágazás. Egy hegygerincen vagyok. jobbra kéne mennem, de arra nem tudok bár fizikai oka ennek nincs. Ha kicsit meredek is, de járható az út arra. igazából balról jöttem, így oda nem érdemes menni. Jobbra egy fehér puha mészkő szikla van, ezen keresztül vezet az út. Barátságos, melegvizes fodrozódások vannak rajta. Még egyszer körbenézek, aztán kijövök az álomból.

2011. február 15., kedd

14:53 | könyvfilmzene | yks | 0 komment | ajánl

Szerencsém volt két héten belül három számomra gyakorlatilag ingyen és persze mindent az utolsó pillanataba megtudva három koncertre hívtak barátaim. Az első a
MUPA - barokk hangszercsodák volt. már elég régen voltam komolyzenei koncerten, ez ráadásul abból is a matiné jellegű, így a végére annak ellenére nagyon elálmosodtam, hogy nem volt unalmas. Nagyon vicces hangszerek voltak nekem mondjuk a hosszúnyakú lant lett a kedvencem, a többit méltán feledték el.
A következő, néhány nappal később a Kiscsillag koncert volt, amire magam is gondolkoztam, hogy elmegyek, de aztán úgy alakult, hogy mégsem, aztán meg hogy mégis. Azt hiszem nagyon bosszús lettem volna, ha drága pénzért veszek jegyet, Lovasi ugyanis csukott szájjal énekel, ami megnehezíti a szövegértést. Így azok voltak a legjobbak, amiket nem, illetve nem csak ő énekelt.
A harmadik a Hobo koncert. Nagyon régen sokat hallgattam őket, így nekem nincsen sok bajom a vers, bluse keveredéssel. Viszont a bluse-zal úgy látszik van. Ha csak azt adtak volna, akkor nagyon untam volna. Így csak kicsit. És persze az sem dobott a hangulaton, hogy Bill a neki szánt részt csukott szájjal énekelte végig. Vagy az is lehet, hogy norvégul nyomta. Mindenesetre egy szót nem értettem belőle. Viszont ezzel együtt elkerülhetetlen volt a múltba révedés, ami azért néha kell.

2011. január 3., hétfő

14:56 | Kicsalád | yks | 0 komment | ajánl

hogy mi minden jó történt 2010-ben velünk, ez volt a 31-i ebéd téma. Vendég nagyon aktív volt, nagyon élvezte, hogy vele is történtek jó dolgok.

Vendég elkezdett oviba járni, és szereti, és mi is szeretjük.
Találtunk egy nurst, akire rá merjük bízni a srácokat.
Amíg nem dolgoztam összeismerkedhettem Kószával, így már jó barátok vagyunk.
Anyát visszavették az egyetemre.
Én olyan munkahelyet találtam, ami tetszik és közel is van.
Vendég szeret rajzolni, és vannak bakugánjai.
Ajándék végre elment kineziológushoz - és tetszik is neki.
Anya bekapcsolódott a h2o projektbe.
Elvégeztem egy coach tanfolyamot.
Voltam TEDx-n.
Elkezdtem rendszeresen futni.

Összeségében ez egy jó év volt, nagy kilengésekkel.

2010. december 2., csütörtök

10:22 | könyvfilmzene | yks | 0 komment | ajánl

Horváth Viktor: Török tükör
Nagyon vidám, egyszerű, elbüvölő, mese folyam. Ami mindeközben olyan sok mindent elmond erről a korról, meg az iszlámról, amiért igazán hálás vagyok. Remek kötet.

2010. november 30., kedd

21:26 | Kicsalád | yks | 0 komment | ajánl

új értelmet találtam a tranzakció-kezelésnek.
Eddig Vendégnek (3,7) általában azt mondtuk, hogy csokit, cukrot és egyéb ilyen dolgot, csak ebéd, vacsora után ehet. Nem hülye, így leült evett két falatot aztán mondta, hogy akkor ő most befejezte az étkezést, tehát kéri a csokit. De most bevezettem, hogy az étkezésnek akkor van vége, ha _mindenki befejezte.
Most szokjuk a rendszert. Remélem Mikulásra már beleivódik a mindennapokba.