2011. február 23., szerda

23:56 | álom | yks | 0 komment

Megint sziklafal. Gyakorlatilag mászhatatlan lerobbantott, függőleges szürke fal. mögöttem erdő, bár lombos meglehetősen sötét. Süt a nap, nyár van, délelőtt. Balra, hátam mögé látok, jobbra nem (nahát). Talpam alatt fekete föld, azon vöröses korhadék levél. jobbról hátulról kicsit felülről apró madarak csettegése hallatszik. Tudom, hogy nem tudom megmászni és nem is nagyon akarom. Váltás. Én vagyok a sziklafal, van "élő" egészséges részem és van bal kéz felé egy lerobbantott. Előttem állok. Fiatal gimnazista korú. Sirnivalón egyedül van. Téblábol, nem nagyon lehet segíteni rajtam. Mint szikla nem látok felfelé csak jobbra, balra, előre. most a balsó lerobbantott rész vagyok. Hideg, szomorú sérült, fájó. Kis melegséget kapok még az egészséges sziklától. Magamra nézek. Tudom (a szikla), hogy meg tudnám (a fiú) mászni. De nem is csonkot, hanem az eredetit. Ott van a hiányzó rész. Ki tudom tölteni a hiányzó részt. A hiányzó rész vagyok. de az nem gyógyítja meg a lerobbantott falat, viszont kapcsolódik az élő fallal. Ezen el tudna menni, aki akar. De felesleges, mert a vége ennek is olyan meredek szakadék, nincs arra út. Újra magamra nézek. Már idősebb vagyok. besötétült későbbre jár. hűvösödik is. el kell indulni. a szikla tetején megy az út, de ott emberek lesznek, mérhető, összehasonlítható leszek, látható, amit alapvetően nem akarok. visszamegyek egy kicsit balfelé. elágazás. Egy hegygerincen vagyok. jobbra kéne mennem, de arra nem tudok bár fizikai oka ennek nincs. Ha kicsit meredek is, de járható az út arra. igazából balról jöttem, így oda nem érdemes menni. Jobbra egy fehér puha mészkő szikla van, ezen keresztül vezet az út. Barátságos, melegvizes fodrozódások vannak rajta. Még egyszer körbenézek, aztán kijövök az álomból.

2011. február 15., kedd

14:53 | könyvfilmzene | yks | 0 komment

Szerencsém volt két héten belül három számomra gyakorlatilag ingyen és persze mindent az utolsó pillanataba megtudva három koncertre hívtak barátaim. Az első a
MUPA - barokk hangszercsodák volt. már elég régen voltam komolyzenei koncerten, ez ráadásul abból is a matiné jellegű, így a végére annak ellenére nagyon elálmosodtam, hogy nem volt unalmas. Nagyon vicces hangszerek voltak nekem mondjuk a hosszúnyakú lant lett a kedvencem, a többit méltán feledték el.
A következő, néhány nappal később a Kiscsillag koncert volt, amire magam is gondolkoztam, hogy elmegyek, de aztán úgy alakult, hogy mégsem, aztán meg hogy mégis. Azt hiszem nagyon bosszús lettem volna, ha drága pénzért veszek jegyet, Lovasi ugyanis csukott szájjal énekel, ami megnehezíti a szövegértést. Így azok voltak a legjobbak, amiket nem, illetve nem csak ő énekelt.
A harmadik a Hobo koncert. Nagyon régen sokat hallgattam őket, így nekem nincsen sok bajom a vers, bluse keveredéssel. Viszont a bluse-zal úgy látszik van. Ha csak azt adtak volna, akkor nagyon untam volna. Így csak kicsit. És persze az sem dobott a hangulaton, hogy Bill a neki szánt részt csukott szájjal énekelte végig. Vagy az is lehet, hogy norvégul nyomta. Mindenesetre egy szót nem értettem belőle. Viszont ezzel együtt elkerülhetetlen volt a múltba révedés, ami azért néha kell.