2012. január 27., péntek
- 10:22 | álom | yks | 0 komment
barlang, vagy legalábbis luk szerűség, a szélén állok a sötét felé. a hátam belefeszül a rugalmas kijáratba. sötét van, fedett embermagasságú csúszda szerű. Csúszás van, feltartott kézzel, aztán nincs. mintha beleragadtam volna. Egyszercsak, megnyílik felettem a fal kiesek. Nem is én hanem egy rongybaba, ez a cucc am eddig tartott, ejőernyőként funkcionál, libegek lefelé.
Leérek napszítta nem poros mező. jobbra zöld, balra kaszált búza. ismerős már megint nem igazán tudok sem balra sem jobbra nézni. De jobbra biztos nem. kamera meglódul.
Látom a hátam ( a rongybaba hátát - egyébként jó dolgo rongybabának lenni, puha védett esetlen), aztán körbejár és emelkedik a kamera. közben jobban látom, hogy mi van/volt körülöttem. az amit leírtam.
Feketeség. Egy kicsi egér embrió vagyok, alattam űr, a hátam beleágyazódik egy rugalmas anyagba. Nem vizes, de síkos.
most is meghasad elöttem a fal, fény lesz, és már egy nagy barna patkány (mint a lecsóban a főszereplő) vagyok a hátamon egy tojáshéj/placenta darab tart. repülök a felkhők felett. fehér habos felhők, játékosak, alattuk (felettük?) kibukkan az ég kékje.
lassan kiszakadok a tojásból és belebukom a felhőkbe, ez nem zuhanás, hanem úszás - bukfencezés. Remek érzés, egyszercsak egy víz tetején bukkank ki. Mintha eddig a víz alatt lettem volna.
Delfin vagyok. Ugrálás, úszás, bohóckodás - elég sokáig. Fel a levegőbe hatalmas szaltók , le a mélybe, halakat bekapni. De nincsen másik delfin. Csak én, nincsenek orkák sem. egyszer csak megint észreveszem, hogy megint csak fel le tudok mozogni, de jobbra, balra nem.
bezártság.
jobbra tőlem egy kardhal úszik, átmegyek belé.
Egy tok hal lettem. Úszok jobbra lefele. egy fehér pontot akarok megközelíteni, de nagyon nagy az áramlás, mintha egy folyóban úsznék felfelé. Moszatok lebegő anyagok csapódnak nekem, de a tok hal nagyon erős fel(le)küzdi magát. Kibukkan a felszínen.
Lazacként tovább a zúgókon. Halálos fárasztó meló.
Ha most bármi is vagyok, akkor leginkább a lazac ívás utáni fáradt, felpüffedt teteme, amit kivet a víz. Még medvék sincsenek. De szép az erdő.
A tokhal visszaindul a tengerbe, belefúrja magát az iszapos vízbe, és megy le egyre mélyebbre. Nagy és erős.-
Még nincsenek kommentek. (
)
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
