hogy mi minden jó történt 2010-ben velünk, ez volt a 31-i ebéd téma. Vendég nagyon aktív volt, nagyon élvezte, hogy vele is történtek jó dolgok.
Vendég elkezdett oviba járni, és szereti, és mi is szeretjük.
Találtunk egy nurst, akire rá merjük bízni a srácokat.
Amíg nem dolgoztam összeismerkedhettem Kószával, így már jó barátok vagyunk.
Anyát visszavették az egyetemre.
Én olyan munkahelyet találtam, ami tetszik és közel is van.
Vendég szeret rajzolni, és vannak bakugánjai.
Ajándék végre elment kineziológushoz - és tetszik is neki.
Anya bekapcsolódott a h2o projektbe.
Elvégeztem egy coach tanfolyamot.
Voltam TEDx-n.
Elkezdtem rendszeresen futni.
Összeségében ez egy jó év volt, nagy kilengésekkel.
új értelmet találtam a tranzakció-kezelésnek.
Eddig Vendégnek (3,7) általában azt mondtuk, hogy csokit, cukrot és egyéb ilyen dolgot, csak ebéd, vacsora után ehet. Nem hülye, így leült evett két falatot aztán mondta, hogy akkor ő most befejezte az étkezést, tehát kéri a csokit. De most bevezettem, hogy az étkezésnek akkor van vége, ha _mindenki befejezte.
Most szokjuk a rendszert. Remélem Mikulásra már beleivódik a mindennapokba.
Hercegek látszólag egymástól függetlenül, de térben és időben mégis egyszerre, nyekeregnek, sírnak, morognak. Nagyobbiknak valami vírus ment a torkára, ügyeleten továbbküldtek kórházba, hogy krupp, kórház mondta, hogy krupp light, go home. Azóta nyugodtan alszunk, éjszakáink hosszabbak mint a nappalaink, és át is lapolják egymást. Se vége, se hossza.
Szív, sűrít, bentart, kipufog, légzésből írjuk a doktorinkat. Ez is csak egy meditáció, lassan megvilágosodunk.
KisHerceg simán csak hasfájós, délután öttől este 10-ig fix program.
újra otthon mindenki.
egy kicsit hányós nyugodt jól alvó babából, lett egy kicsit kevesebbet hányós, nyugtalan hasfájós. Remélem, ahogy csökken a táp úgy nő a nyugalom. Persze Anya csak csökkentett üzemmódban tud szoptatni, mert bónuszként elapadt/lecsökkent a teje.
csak a tények állhatatos rögzítési kényszere miatt.
Míg anya kórházban az újszülött Kószával, Vendégnek előreesik a bele. Nem kellemes látvány, de valószínű nem is fáj olyan nagyon. Orvos azt mondja üldögéljen kamillában, meg neogranormonos kenőccsel visszanyomni, ha megint. Ok.
Anya haza, anyós el. minden mint a karikacsapás. papírokat beszereztük, Vendég megy kétszer böcsibe, ahogy szokott, ortopéd orvoshoz, mert dől be a lába, csámpás a szentem na (több mint egy hónapja kapta a beutalót, azért ez elég vicces.), meg kontrolra sebészetre. Alakulunk. Béke, boldogsák 20 óra alvások, tej. Mint a nagykönyvben. Azaz nem. A kicsi hány. Napi egyszer minimum, akkor sokat, de néha többet.
Közben anya kap egy olyan hasmenést, lépni nem tud, legyengül. Körzeti gyermek orvos. Mennyünk ultrahangra Kószával, mert van egy ilyen betegség hogy túl szoros valamelyik izom. Másnap ultrahang. Negatív, sebész azzal a mozdulattal tovább ad a belgyógyra. Maradjunk bent. Kósza pont két hetes. Ok. Anya, kicsi bent. nincsen egyből ottalvós szoba az ágy mellett a fotelben lehet tölteni az éjszakát. 2 óra alvás. Másnap kiújul a hasmenés, a kicsi még töbett hány, infúzió a fejébe kötve.
Tartom otthon a frontot Vendéggel, akinek újra előjön a bele.
Anya mennyen haza, hátha fertőz.
Csere. Megyek én be, már így is tápszeren van a gyerek, az sűrűbb nehezebb kihányni két nap alatt egyszer azért sikerült ezt is. Viszont mivel sűrűbb nehezen jön a kaki. Kínlódik, de azért működik a dolog.
Apuka nem aludhat bent. Ez agyrém, este 10kor leteszem hétre ott vagyok, szerencsére nem volt semmi. Vagy legalábbis nem fogom megtudni.
Anya javul, visszacsere, gyerek is javulgat már vagy 30 órája minden bent maradt. Aztán megint hány. Szoptatni még mindig nem lehet.
Javulás nem sok, de romlás sincs. Ő ilyen, szeret hányni. elég szar hobby, nehéz mellette fejlődni.
Holnap lejár a szabim. Megyek dolgozni. Anyós már úton.
Egyébként köszi mindenki jól van, és viccen kívül még elégedett is vagyok azzal amit a kórházban vagy az egyéb adminisztratív helyeken tapasztaltam. (more or less)
Welcome.