Avatar: valószínű, ha 3D-ben látom, akkor nem fanyalognék, mert azt mondanám ez valóban technikai bravur. Így azonban csak maradnak a dramaturgiai és egyéb történet beli bakik. Remélem nem lesz második rész.
Szerencsém volt két héten belül három számomra gyakorlatilag ingyen és persze mindent az utolsó pillanataba megtudva három koncertre hívtak barátaim. Az első a
MUPA - barokk hangszercsodák volt. már elég régen voltam komolyzenei koncerten, ez ráadásul abból is a matiné jellegű, így a végére annak ellenére nagyon elálmosodtam, hogy nem volt unalmas. Nagyon vicces hangszerek voltak nekem mondjuk a hosszúnyakú lant lett a kedvencem, a többit méltán feledték el.
A következő, néhány nappal később a Kiscsillag koncert volt, amire magam is gondolkoztam, hogy elmegyek, de aztán úgy alakult, hogy mégsem, aztán meg hogy mégis. Azt hiszem nagyon bosszús lettem volna, ha drága pénzért veszek jegyet, Lovasi ugyanis csukott szájjal énekel, ami megnehezíti a szövegértést. Így azok voltak a legjobbak, amiket nem, illetve nem csak ő énekelt.
A harmadik a Hobo koncert. Nagyon régen sokat hallgattam őket, így nekem nincsen sok bajom a vers, bluse keveredéssel. Viszont a bluse-zal úgy látszik van. Ha csak azt adtak volna, akkor nagyon untam volna. Így csak kicsit. És persze az sem dobott a hangulaton, hogy Bill a neki szánt részt csukott szájjal énekelte végig. Vagy az is lehet, hogy norvégul nyomta. Mindenesetre egy szót nem értettem belőle. Viszont ezzel együtt elkerülhetetlen volt a múltba révedés, ami azért néha kell.
Horváth Viktor: Török tükör
Nagyon vidám, egyszerű, elbüvölő, mese folyam. Ami mindeközben olyan sok mindent elmond erről a korról, meg az iszlámról, amiért igazán hálás vagyok. Remek kötet.
Gaiman: Coreline
kemény kis rém regény, és bár vannak benne kidolgozatlan részek, ezek mégsem hagynak nagy űrt maguk után. Mindezt úgy, hogy alapvetően nem szeretem a rém históriákat, szóval nagy összehasonlítási alapom nincsen. szóval jó kis könyv na.
J.D. Salinger: Zabhegyező
azon gondolkoztam, hogy vajon az véletlen, hogy Murakami majd minden hőse kb ugyanannyira zeneértő, mint Caulfield? amúgy tényleg zseniális a könyv még ha nem is dob fel.
Neil Gaiman: Anansi fiúk
Vagy a fordítás, vagy az eredeti szöveg széteső, valahogy a humor nem szerves része annyira, mint ahogy azt a sokat emlegetett P.G. Wodehouse tudta. A könyv világa hozza az Amerikai istenekben megismert világot, így az sem akkora meglepetés. Szóval nem kelt versenyre a Sosehollal ez a könyv sem, de egy jó két három napos szórakozás.
Bächer Iván: Vendégkönyv
Nyálcsorgató, meleg, régimódi irások, kicsit néha kimódoltnak eröltetetnek tűnik, nagyon távoli életritmus.
Andre Louf: A többi kegyelem - a spirituális kísérés
rettenet gyötrelmes első második fejezet. kb az az érzésem, mint Descartnal, aki a könyv felében azt próbálja bizonyítani, hogy miért nem illegállis, hogy egyáltalán gondolkozik. Aztán a "Rendőr" és "Tükör" fejezet végre olyan, hogy azt mondod megéri, megérte. Bár ezek miatt meg nem kell elolvasni az elejét.
Szóval vannak benne tanulságos, értékes részek. Az egyik nagy tanulság, hogy nagyon régen olvastam már nem-amerikai módban írt könyvet és nehéz volt ráállítani az agyamat a gondolkodásra :)
Szerb Antal: Utas és holdvilág
Szép egyensúlyú könyv, valahogy mégis karikatúraszerűek a szereplők. Nagyon megleptek a szexualitást ábrázoló részek. (1937!)
Olaszolrszág egy kicsit túlmitizált.
Martha Friedman: Félelem a sikertől
Ez egy nagyon rossz könyv. Borzasztóan egyszerűsít mindent, gyakorlatilag mindent félelem a sikertől-nek tekint, ahol valami elakadás van. Ezzel együtt volt benne 1 olyan mondat, amihez végig kellett olvasni az egész szart, hogy hasson és az meg jó volt.
Malcolm Gladwell: Blink és a Tipping point
tudományos ismeretterjesztő, nagyon érdekes, nagyon olvasmányos, igen alapos.
A Blink olyan "tudásokról" ír, mint ami a megérzés, intuíció, sok különböző téma, amitől nagyon izgalmas.
Tipping point járványszerű folyamatokról, szintén rengeteg példával, kicsit eröltetett a struktúra, de a példák remek gyüjteménye (marketing, orvosi, kriminalisztikai). Igazán élvezetes.
Verena Kast: A személyiség születése - szülőkomplexus, levállás, önálló én
nem egy könnyű olvasmány, és a végére már végleg nem érti az ember fia, hogy ki van kivel, és miért, és hogyan is van az egész, de egy szép elmélet, ad egy kis rálátást és nem old meg semmit. Ezzel együtt (www.palferi.hu) egy kicsit érthetőbb a témakör.
Persze aránytalan, már megint női írás, a pasikkal kevesebbet foglalkozik. :)
Murakami Haruki: Norwegian wood
Nagyjából mindenki zakkant a könyvben, és egész soknak még papírja is van róla, amíg meg nem öli magát, amitől persze a környezet kiakad. Dünnyögős esős könyv, leginkább a gyász, a kivetettség, magány, társtalanság motívumokkal.
De annyira nem akar bevonni, lehet kívülről nézni, ami elég jó. Nem lesz kedvenc.
Garaczi László: Mintha élnél
Nem új könyv, csak nekem. Követhető szövegfolyam, gyönyörű mondatjátékokkal. Önkényes kezdet és vég, és nagyjából az egész is ami közte van. Szórakoztató.
Neil Gaiman - american gods
A Sosehol óta, nagy kedvenc, de ez a könyv nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Nem rossz, de nem is jó, bár lehet, hogy csak azért mert ezt is angolul kezdtem el és csak az utolsó 100 oldalnál jöttem rá, hogy megvan magyarul is.
Szóval könyvnek laza, de a jobbak közül való.
"beszéljünk, ahhoz hogy hallgassunk már ismernünk kell egymást."
Vagy valami hasonló gyönyörű mondat hangzott el a Néger és a kutyák harca című nem tudom milyen színdarabban, amit hosszú idő után végre párommal tudtam együtt megnézni.
Nekünk jó volt, de a nézők egy része elment.
Neil Gaiman: Sosehol
Na igen. Mese a javából. álomszövétnek, nem magyaráz csak leír, humoros meg minden ami kell. remek, az utóbbi idők legjobb könyve.
Gordon - Williams: Az alagutak rejtélye
Kritikán aluli fordítás/szerkesztés, és amúgy is egy meglehetősen szar könyv, egyetlen erénye, hogy aránylag izgalmas. Oszt vége.
sorrendben legyen akkor az első:
Murakami Haruki: Szputnyik szivecském
köszörüli a csorbát, végre megint egy jó könyve.
érdekes, hogy nagyjából ugyanolyan a főhős mint a Határtól délre... címűben. Komolyzene, magány, és ebben nem csak jó mondatok vannak, hanem az egész hangulata jó. így most ez lesz a második kedvenc tőle.
így a sorrend (Keményrefőtt csodaország, Szputnyik, Kafka, aztán hosszú szünet és a határtól délre)