2010. november 19., péntek
- 9:54 | yks | 4 komment | ajánl
-
egy régi régi osztálytársnőmmel álmodtam, szomorú, bánatos álom volt. Megnéztem, hogy most hogy néz ki. Az is elég bánatos.
2010. november 18., csütörtök
- 10:27 | álom | yks | 0 komment | ajánl
-
Egy nagy fehér keret, egy nagyon sötét térben, felfele végtelen. Kívülről nézve látom, hogy egy köldökzsinór vezet el tőlem át keret alján. Pillanatra a fekete roló felhúzódik, de azonnal le is csapódik, nincsen mód, arra hogy újra kinyíljon. (Mögötte egyébként Babilon építése zajlik.) beszív a roló, kifezsítve felfele haladok és egy nagy fekete üres térbe érek. kívülről látom, hogy táncolok. Swing lehet vagy valami más vidám tánc a századelőről. Egy New Orleans-i klubban vagyok. és bár senkit sem látok, de tudom, hogy egy néger sok fúvósból álló zenekar adja a zenét, ami nagyon vidám. Táncolok aztán az asztalhoz megyek. Leülök. kicsit elfáradtam, csorog az izzadtság. kezem egy fém fekete kerek dohányzó asztalon, bal kezem középső és mutató ujja között cigaretta. Kívülröl cowboy öltözetben látom magam, kockás ing, hasított bőr mellény, kalap. Bentről fekete szmoking, fehér ing, fém mandzsetta. Nincs jobb oldalam, a gerincem bal oldalától kezdve hiányzik a testem jobb oldala. Hozzáérek az asztalhoz, és az "áthúz" egy másik helyszínre. Remek érzés. Áthaladok a földön és kibukkanok a felszínen, ahol állva, mozdulatlanul nagyon gyorsan haladok. Talán hegyek vannak a horizonton. Talán zuhanok. Fehér minden, átlátható fehér. <ébredés/visszaalvás)>
Egy kicsi szobában ülök egy padon, elöttem egy ajtó bemegyek. egy fehér térbe érek. Kellemes biztonságos fehér tér. Nincsen padló, nincs széle. Elindulok egy felfelé, mintha egy lépcsőn mennék. Megint nem érzékelem a jobb oldalam. balkézzel megsimogatom a fehér tér falát. olyan szilikon szerű, jobb oldalamat belenyomom ebbe a falba, amibe beágyazódik, és legalább így a szélét érzékelem. Pihenek. megjelenik a jobb lábam. A falon kívül belek vannak, ezek melegítenek, masszíroznak. Pihenés, gyógyulás.
2010. október 26., kedd
- 8:54 | yks | 0 komment | ajánl
-
megfutamodtam.
Elindultam, de aztán mégsem mentem el, mert már észrevettem, hogy az előadásban nem csak az előadás, hanem a nyelv is, azaz annak csak hevenyészett ismerete zavar. Ugyanakkor bátor dolog volt ez, szinte soha nem csináltam még ilyet. És megdícsértem magam, ittam rá egy jó kávét, ettem hozzá jó sütit, és kidolgoztam, hogy mitől fogok résztvenni mégis ebben a háborúban.
a megfutamodás is stressz.
2010. augusztus 24., kedd
- 10:06 | yks | 0 komment | ajánl
-
előbb-utóbb mindegy, hogy miattad, vagy miattam, mert csak az számít, hogy van vagy nincs.
2010. augusztus 23., hétfő
- 9:21 | yks | 0 komment | ajánl
-
válaszutak, választási lehetőségek voltak az elmúlt hónapokban, talán inkább rendezőpályaudvar mint válaszút. aztán most lezárulni látszik ez az időszak, és kicsit sajnálom, hogy a lehetőségek megint bezárulnak. legalábbis én úgy csinálok. talán kitűztem néhány jelzőkarót, ami felé kellene haladni és talán sikerülni is fog. Talán és akkor lehet azt mondani, hogy nem csak ez van.
nehezen megy ez a változás, haladás dolog, pláne, hogy a célok sem annyira definitek. inkább csak az látszik, hogy milyen eszközöket kéne megtanulni kezelni, ahhoz, hogy a valószínűsíthető célt eltudjam érni. így most egy kicsit az eszköz a cél.
2010. augusztus 6., péntek
- 15:26 | yks | 0 komment | ajánl
-
Új hely, kicsit átrajzolja azt, hogy milyen is a világ, hogyan és mit lehet csinálni benne. Mindenesetre a telco nagyon más mint egy biztosító az látszik.
és bár lehet h vállalati szinten az utóbbi konszolidáltabb és profibb, mégis sokkal jobban érződik a provincializmus és a privát királyságok benne.
2010. június 29., kedd
- 10:21 | yks | 0 komment | ajánl
-
Érdekes, hogy a globalizációval, hogyan növekszik egyre inkább a szolidaritás, a tudatosság, a felelőségvállalás.
Itt van ez a kongoi ügy, de ilyen a fair trade is, de kicsit utána mennék biztos ötven alatt nem állna meg, amiért lehetne tiltakozni, vagy csinálni valamit. Jó ez így, csak egyre nagyobb a zaj.
2010. május 27., csütörtök
- 9:45 | yks | 0 komment | ajánl
-
lassan kezdem keretek közé rakni magamat megint.
Órarend, feladat, megcsinál pipa, valahogy így. Mert különben eltünnek a napok, mintha még mindig március lenne. és ez nem jó. kellenek a keretek.
2010. május 19., szerda
- 16:37 | yks | 0 komment | ajánl
-
leszámolás, holnap. Nem vagyok feldobva. Megint a gyász, meg hogy nem nagyon kellek senkinek, és akkor még vágjak jó arcot vagy legalábbis ne rosszat, mert kemény vagyok.
2010. május 16., vasárnap
- 23:47 | yks | 0 komment | ajánl
-
az ember, akit nem veszel észre ha bejön, csak ha kimegy tűnik fel egy pillanatra, hogy kicsit hül a levegő, meg talán változnak a fények, és aztán ennyi. Pulóver, lámpa és minden megy tovább.
saját maga mögé is el tud bújni. nem hogy kivülálló, meg sem érkezik.
megfilgyel. Néha szóba áll, és kiderülhet, hogy akár itt is lehetne, ért ezt azt, de aztán visszalép saját fala mögé. bevonhatatlan.
legugol néha, átöleli a térdét és nézi a cipője orrát, és senki, de senki nem simogatja meg. talán nem is hagyná.
2010. május 11., kedd
- 15:36 | könyvfilmzene | yks | 0 komment | ajánl
-
Gaiman: Coreline
kemény kis rém regény, és bár vannak benne kidolgozatlan részek, ezek mégsem hagynak nagy űrt maguk után. Mindezt úgy, hogy alapvetően nem szeretem a rém históriákat, szóval nagy összehasonlítási alapom nincsen. szóval jó kis könyv na.
2010. május 3., hétfő
- 22:46 | könyvfilmzene | yks | 0 komment | ajánl
-
J.D. Salinger: Zabhegyező
azon gondolkoztam, hogy vajon az véletlen, hogy Murakami majd minden hőse kb ugyanannyira zeneértő, mint Caulfield? amúgy tényleg zseniális a könyv még ha nem is dob fel.
2010. április 30., péntek
- 23:28 | álom | yks | 0 komment | ajánl
-
föld alatt egy hasadékra néző ablakban állok, fölfele záródik a tér, lefele végtelen, jobbra végtelen, balra fény van a hasadékban. hátrafelé nem lehet menni. vált a kép. már nem hasadék hanem egy kör alakú "siló". egyszerre vagyok az ablakban és látom a silót, ahol pálcikaszerű kőoszlopok vannak, a középsőn áll egy ember. az is kicsit én vagyok, de aztán kiderül, hogy egy izmos indián fiú az. aztán mégis én. biztonságban van, középen, irányító. bár semmi nincsen ott. a siló peremén őserdő, alacsony zömök fákkal. liánok csüngnek be a silóba. egyszer csak kint vagyok a fa gyökerénél és még mindig középen is. a silóból kiemelkedik egy budha/harcos szerű hatalmas kőszobor. az erdőbeni énem a rüszig sem ér fel. a fickó még mindig ott áll a tetején. meszire el lát, de igazából csak távoli hegyek vannak. a szobor él, van tudata, el akarna indulni, de nem tud mert instabil. tetején lévő én fél mert tudja, hogy le fog esni. a fenti én nem tud a lentiről, a lenti tud a fentiről. a fenti én megpróbál kapcsolatot teremteni a szoborral, ettől az megfagy már csak szobor lesz, nincs akarata, nem mozog. a fenti én lecsúszik a szoborról. vége.
2010. április 26., hétfő
- 11:10 | yks | 0 komment | ajánl
-
mert a csáva az egy ilyen dolog. az ember belekerül, aztán csak néz, hogy mi van. Nem sok. az a legrosszabb. mint amikor esőben stoppolsz és még autók sem jönnek. vonatra meg nincs pénzed és gyalog meg irreális. kb.
Na talán ennyire nem rossz a helyzet, bár nem a tények támasztják alá az optimizmusom, csupán az optimizmusom támasztja alá.
ugyanakkor meg nagy kérdés, hogy egyáltalán merre is akarnék stoppolni. pl az is lehet, hogy egyáltalán nem előre és még nem is hátra kellenem menni, hanem a helikoptereknek kéne integetni. mondjuk azért azt érzem, hogy ez így elég necces, de mégis talán leginkább arra kéne menni.
2010. április 19., hétfő
- 13:08 | yks | 0 komment | ajánl
-
Lassan mintha hullnának a falak, csak én szóródtam szét. Nem tudok koncentrálni, az álláskereséstől lassan idegbajt kapok, a sikertelenségtől meg pláne. Nem megy ez, de legalább már nem megy el elöttem a busz/metro troli, tehát mintha kicsit nyilt volna a világ. Nem tudom. Ideges és fáradt vagyok, és értelmetlen szörfözéssel töltöm az időm, amitől csak idegesebb leszek.
Tanulni kéne volna mit, még olyan is akadna, ami érdekelne.
2010. április 14., szerda
- 14:30 | álom | yks | 0 komment | ajánl
-
mező. a szélén állok. még látom a fákat a mező elött. a hármashatárhegyi reptér ez. balra tőlem a felszálláshoz készülődő repülők. Engem várnak, addig nem szállnak fel, amíg nem érek oda. Jobbra kerülő, és nem tudnék odamenni, valami közbejönne. Át nem vághatok egyenesen, mert bármikos jöhet egy leszálló repülő. balra kellene elindulni. De nem lehet, ott ugyanis nincsen tér, az a rész sík. mélázom, hogyan kéne. Apán kijön ebből a barna-fekete oajfestékből, és tér lesz megint az a rész, igaz megválzik. Már nem a reptéren vagyok. Egy szántás szélén megyek, földúton balra tőlem koromsötét fenyves, jobbra nem nézhetek, de ott egy fehér folt van. elöttem a földút. Nem tudok megmozdulni. elvékonyodtam, mint egy gombostű. Leülök. most elöttem lenne a fenyves, és mögöttem a láthatatlan mező, de a fenyves megváltozik és egy lekaszált, szikkadt föld lesz. Elindulok mert lehet látni a repölőket onnét. Odaérek, de nem vesznek észre. Beszélgetnek egymással. Csak egy valaki jobbra tőlem egy kemping széken ül, felállna, de leintem - bár nem mozdulok meg. Már nem vagyok annyira vékony. Ha beszállnék a repülőbe felszállna, de nem tudnék leszállni. Ezzel a kempingszékessel kéne felmennem, de nem tudunk szótérteni, konkrétan oda sem tudok fordulni. Nem tudok a szemébe nézni, bár ha akarom akkor megjelenik egy nagy rajzolt pávatollas szempár, elsötétül minden és csigavonalban felfelé repülünk. Magába szív, barátságos meleg érzés. Vissza a reptérre. Pat helyzet megint. Mikor jövök vissza az álomból, a pasi bent ül a pilóta ülésen, mutatja, hogy én is üljek be, beülök és felszállunk. zötyög amikor felhúznak és mindent látok. Jó. de leginkább azért mert ez a pasi van elöl. Csak azt nem tudom, hogyan jutott el a gépig. mögöttem nem volt hely hogy átmennyen, elöttem meg nem tudott átmenni.
Egésznap fáradt vagyok utána.
2010. április 12., hétfő
- 16:06 | yks | 0 komment | ajánl
-
szégyen. ha máshol nem is de az álmokban utolér. legutóbb mikor rájöttem, hogy az álom ezért volt, ez volt nagy megkönnyebülést éreztem, "aha igen, tényleg szégyenkezem, ezek és ezek miatt, de jó." De most nem értem, és inkább egy kicsit zavar. furák az álmok nem adnak sok kapaszkodót.
2010. április 8., csütörtök
- 11:08 | yks | 0 komment | ajánl
-
újra és újra elmegy minden az orrom elött, találkozóimat lemondják, vissza nem hívnak. Gyakorlatilag mindenki beteg körülöttem - na jó már jönnek kifelé. Stop it. De eddig sem rohangáltam mint az eszelős.
2009. december 9., szerda
- 10:20 | könyvfilmzene | yks | 0 komment | ajánl
-
Neil Gaiman: Anansi fiúk
Vagy a fordítás, vagy az eredeti szöveg széteső, valahogy a humor nem szerves része annyira, mint ahogy azt a sokat emlegetett P.G. Wodehouse tudta. A könyv világa hozza az Amerikai istenekben megismert világot, így az sem akkora meglepetés. Szóval nem kelt versenyre a Sosehollal ez a könyv sem, de egy jó két három napos szórakozás.
2009. november 20., péntek
- 16:09 | yks | 0 komment | ajánl
-
Már régóta tudom, hogy nem félek
én sem
bár valami ott bújkálhat a reggeli hidegben,
a nehéz kezdetekben,
a köztünk lévő térben, a távoli mosolyokban,
a mozdulatlanságban, ahogy csak nézem, hagyom tétlenül,
hogy mozduljon, szóljon, nélkülem,
hogy minimális a kockázat,
a felelőség,
vállalás
nincs küldetés,
nincs vágy
